Kétségtelenül nagy figyelmet kapott a dm menopauzakampánya, amely a WPP Media kreatív koncepciójával, az RTL médiapartnerségével és Gryllus Dorka közreműködésével valósult meg. Nőként és kommunikációs szakemberként is foglalkoztat, ami történt. Fontosnak tartom a témát, miközben komoly fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, ahogyan a figyelmet megszerezték.
Az október 12-i Reggeliben a nézők egy rosszullétnek tűnő jelenetet láttak. Csak október 15-én derült ki, hogy előre megtervezett kampányelemről volt szó. A köztes napokban sokan valóban aggódtak a színésznőért. Számomra éppen ez teszi nehézzé ezt a történetet.
Jó lenne végre komolyan beszélni róla
A menopauza tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt is létezett. Az, hogy ma több szó esik róla, nem teszi divathullámmá. Mégis, amikor a témát egy legyintéssel vagy a „biztos klimaxol” megjegyzéssel intézzük el, ugyanott tartunk: megnevezzük, de közben nem vesszük komolyan.
Nőként szomorúnak tartom, hogy egy ennyire drámai jelenet kapcsán került előtérbe ez az élethelyzet. Tényleg ilyen radikális eszközre van szükség ahhoz, hogy odafigyeljünk arra, amin sok nő keresztülmegy?
A változókorhoz alvászavar, szorongás, memória- és koncentrációs nehézség is társulhat. A tünetek és a mindennapokra gyakorolt hatásuk egyénenként nagyon különbözőek lehetnek. Éppen ezért lenne fontos az érthető, pontos tájékoztatás, amely segít felismerni a nehézségeket, és eligazodni abban, kihez lehet fordulni.
Én olyan beszélgetéseknek örülnék, amelyek után egy nő könnyebben mer kérdezni, a párja jobban érti, mi történik vele, a munkahelyén pedig figyelmesebben reagálnak, ha segítséget kér. Számomra ennek lenne igazán jelentősége.
Az aggódó nézőkben már megvolt az együttérzés
A történet egyik legfontosabb ellentmondását abban látom, hogy azok az emberek, akik aggódtak Gryllus Dorkáért, már nyitottan és együttérzően fordultak felé. Észrevették, hogy valami nincs rendben, és foglalkoztatta őket, mi lehet vele.
Ők egy valósnak hitt emberi helyzetre reagáltak. A televíziós beszélgetés közben nem tudhatták, hogy egy előre megírt jelenetet látnak, amelynek a magyarázata majd napokkal később érkezik meg.
Úgy gondolom, a felháborodás egyik lényeges oka éppen ez lehetett: az emberek utólag szembesültek azzal, hogy az őszinte aggodalmuk egy kampány hatását erősítette. Számomra ez az empátiával való visszaélés.
Kommunikációs szakemberként azért is felelünk, milyen érzést hagyunk azokban, akiket megszólítunk. Egy ilyen helyzet után jogos kérdés, hogy a néző legközelebb ugyanolyan nyitottan fordul-e egy segítségre szoruló ember felé, vagy elveszíti a bizalmát és előbb azt próbálja kitalálni, milyen kampány lehet a háttérben. Ezt a kockázatot szerintem nagyon komolyan kell venni.
A figyelem után a hatást is érdemes megvizsgálni
Ügynökségvezetőként pontosan értem, mekkora kihívás olyan ötletet találni, amelyre az emberek felfigyelnek. Ebben a kampányban volt erő, és volt benne egy fontos társadalmi szándék. Ettől még külön meg kell vizsgálnunk, hogy a választott megoldás mennyire szolgálta az ügyet.
A megjelenések, a megtekintések és a hozzászólások megmutathatják, mekkora figyelmet kapott egy kampány. Azt már nehezebb megítélni belőlük, hogy mit értettek meg az emberek a menopauzáról. Több tudás maradt bennük? Könnyebben beszélnek róla? Vagy elsősorban arra emlékeznek majd, hogy napokig valósnak hittek egy megrendezett helyzetet és végeredményként megtévesztve érzik magukat?
Ezekre a kérdésekre a visszhang önmagában nem ad választ. Én ezért óvatos lennék azzal, hogy a nagy figyelem alapján egyértelműen sikeresnek nevezzük az akciót. Az eredményességhez hozzátartozik az is, milyen irányba változott az emberek viszonya a témához és a megszólaló márkákhoz.
Külön kockázatnak látom, ha a kampány megoldása körüli vita annyi figyelmet visz el, hogy az érintett nők tapasztalatai ismét háttérbe kerülnek. Könnyen előállhat az a helyzet, hogy minden szereplőről van véleményünk, miközben magáról a menopauzáról alig tudunk többet.
A folytatásban lehet valódi segítséget adni
Az RTL a történtek után elnézést kért, és a döntések belső értékelését jelentette be. A dm sajnálatát fejezte ki a reakciók kapcsán, és szakértői beszélgetésekkel, tájékoztató tartalmakkal ígérte folytatni a kezdeményezést.
Én a folytatásban az érintettek valós kérdéseire helyezném a hangsúlyt. A szakértői tartalmak mellett különböző női tapasztalatokat is bemutatnék, és foglalkoznék azzal, hogyan lehet figyelmesebben jelen lenni egy párkapcsolatban vagy a munkahelyen.
A kampány hatását is érdemes különböző élethelyzetű érintett nőkkel együtt értékelni. Ők tudják elmondani, mennyire ismertek magukra, és mi az, ami valóban segítené a mindennapjaikat.
Fontosnak tartom, hogy márkák vállaljanak szerepet ilyen ügyekben. A felületeikkel és az erőforrásaikkal sokat tehetnek azért, hogy az információ eljusson az emberekhez. Ezzel együtt a figyelem megszerzésének módjáért is felelősséget kell vállalniuk. Nekünk, kommunikációs szakembereknek pedig időben ki kell mondanunk, ha egy ötlet várható hatása mellett túl nagy bizalmi kockázatot látunk.
Nőként azt szeretném, hogy a menopauzáról lehessen természetesen, szégyenérzet nélkül beszélni, és komolyan vegyék azokat, akiknek ez az időszak nehéz. Kommunikációs szakemberként pedig olyan kampányokban hiszek, amelyek után az emberek szívesebben figyelnek egymásra. Jó lenne, ha ebből a történetből végül ez is következne.
SLJ
